2.rèsz!
A felnőttek addigra elmentek.Vagy 1 percig mèg ölelkeztünk,majd vègülis elengedtük egymást.
-El sem hiszem!Te???Itt???Hogyhogy?? - kezdtem boldogan.
-Előbb akartalak látni.
-Olyan kis cuki vagy. - pusziltam meg,majd átölelt.
-Nem is vagyok az.
-Oh,dehogy nem!
-Nem,nem vagyok! - mondta "szomorkásan" .
Ezen "veszekedtünk" egy kicsit,majd:
-Édesem,édesem,édesem! - fogtam meg mindkét kezemmel az arcát. - Figyelj,szerintem cuki vagy nagyon,és nem azért mondom,mert szeretlek,hanem mert ez az igazság.De az igaz,hogy szeretlek,ne hidd,hogy nem.Hiszel nekem?
-Hiszek persze. - fogta meg a derekam és megcsókolt.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek! - ölelt meg.Istenem,annyira szeretem,sőt...Imádom!!!
Ekkor kopogtak. Mentem kinyitni az ajtót.... Nem hiszek a szememnek!!
-Vivi??? Fede??? - megöleltem őket.
Majd folytatom!! :)) ☺
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése